pizzatorta projekt;)

azt hiszem, hogy nem változok és még mindig imádom a pizzát:) csak ugye a bibi az, hogy sütni kell és budapesten még nincs sütőm...úgyhogy néha olyan érzésem van, mintha saját magamat kínoznám az érzéssel, hogy igen,de igenis kibírom, ha nem eszem hónapokig finomságot.

még nyáron volt egy kósza gondolatom, hogy felhívom a gluténmentes pizzériát és megkérdezem, hogy mi van a pizzatésztával, mert igazából már annak is nagyon örültem volna. természetesen addig sakkoztam a kis ötletemmel, amíg bepötyögtem a számot, bipp-bipp és kiderült, hogy bizony nem tudjuk az élesztőt kikerülni. mondtam, hogy köszönöm az infókat és a kedvességüket, hogy nem akarnak a rossz közérzet kellős szakadékába taszítani :D

no,de most itthon csücsülök és rettentően kreatív vagyok és ilyenkor nem bírok a sütő adta lehetőségekkel. így készítettem is a hétvégén egy csoda pizzatortát. igen, igen, igen, jól olvastad. nagyon merész, önző dolog volt, hogy tortázzak, de nem tudtam mit tenni :D

szóval kimértem 25 dkg gluténmentes lisztet egy keverőtálba, majd tettem bele mindenféle fűszert (oregánó, fokhagyma, só, bors) érzéssel, pár kanál olívaolajat, 1 tojást, fél sütőport és elkezdtem összekeverni. persze öntöttem még hozzá egy kis rizsitalt is, hogy ne legyen olyan nehéz összedolgozni a tésztát. de egyszerűen zseniálisan alakult, még pici rizslisztet tettem hozzá, mikor láttam, hogy picit nehezebben jön le a kezemről a tészta. mondanom sem kell, hogy még finomabb lett így a tészta.

elővettem a kis tortaforma sütőnket (ikeából egyenesen) és szépen belenyomkodtam a tésztát. előtte azért pici olívával bekentem a formát a tapadás elkerülése érdekében ;)

közben pedig megcsináltam a bolognai mártást, hogy igazi laktató legyen a nagy ötlet:)

rátettem a kis kerek tésztára a bolognait. betoltam a sütőbe 180 - 200 fokra, légkeverésre, majd pizzasütésre... és olyan illatok szálltak, hogy alig vártam, hogy kész legyen és tesztelhesse a család :)

gyors édesség :)

édesség-édesség-édesség :) 

ma valami zseniálisat kreáltam és nem azért, mert felül akarnám prezentálni a képességeimet, de számomra is meglepő volt, hogy ez csoda lett :) és abszolút nem túlzok, mert igazából csak pár dologgal kísérleteztem, de úgy látszik Anyukám aranyszabálya mindig érvényesül: " a véletlenekből lesznek mindig a legfinomabbak:)"

szóval vettem biogesztenyepürét, amiben nincs gonosz cukor, csak olyan, amilyet én is ehetek. lereszeltem és megfeleztem egy tányérba. majd adtam hozzá 2-3 evőkanál zabpelyhet. pici kis árpakávét, pici holland kakaót (ami keserű ugyan, de lágy és imádnivaló az íze). ezekután öntöttem rá egy pici kis rizsitalt.....

azt hiszem az egyik új édesség, amit nem fogok megunni. újabb gasztronómiai orgazmus és nekem teljesen olyan, mintha csokit ennék és a kinézete csokikrém. elég érdekes az élet :)

próbáljátok ki mindenképpen:) ha nem elég édes, xilitet rá és nasizzatok ebben a hideg időben és a sok beadandó, vizsgára tanulás közben ;) 

tésztavilág ;)

annyi meglepetést tudtok okozni, hogy néha el sem hiszem, hogy valóban blogolok és írtok nekem :) köszönöm szépen a pozitív visszajelzéseket és a sok-sok oldallátogatást;) nagyon kis kedvesek vagytok, hogy így foglalkoztok a kis lelkemmel és azzal, hogy mindig mosolyra görbüljön a szám, ha a blogról kérdeznek ismeretlenek vagy éppen ismeretlen ismerősök.... :)

habár úgy váltam el a legutóbbi bejegyzésben, hogy csókoltatok mindenkit és másnap jelentkezem, azért kicsi csúszás még mindig akad, de már nem olyan vészes, mint az elmúlt hónapokban. egyébként tartozom egy vallomással. tegnap gondolkoztam rajta, hogy az elmúlt másfél hónapban volt bennem egy hiányérzet, de nem tudtam megmagyarázni, hogy mi az. aztán, amikor bejegyeztem a legutóbbi posztot, valamiféle pozitív érzet töltött el. aztán, ahogy jöttek a visszajelzések, az emilek, rájöttem, hogy mi volt az, ami hiányzott, pedig egy karnyújtásnyira volt tőlem és hagytam félig - meddig, időhiányában állni. szóval hiányoztatok már nagyon:) 

ugyan főzni főztem, de nem olyan volt, mint amikor azon pörögtem, hogy nah vajon mit tudok kreálni, amit megoszthatok veletek, vagyis pörögtem, csináltam, de mégsem olyan volt...Anyukám egyszer azt mondta, hogy aki szívből főz, azt úgyis megérzed. óóó,de mennyire igaza van:) valamiféle változást tapasztaltam, de mostmár jelentem haladok a jól megszokott, régi úton.

azt hiszem, nem lelkizem, hanem csodajóóó dolgot fogok írni, mesélni. nagy tésztás voltam diéta előtt, de ugye ezalatt a majdnem 1 év alatt valahogy nem kívántam meg. mondjuk a kenyeret sem, ami szinte furcsán hangozhat számotokra. egyszer vettem kíváncsiságból egy "mindenmentes"-et, de meg kell, hogy mondjam semmiféle hatással nem volt rám. nagy naivan gondoltam bekakaózva, talán eszembe jutnak a régi gyerekkakaózások, amikor a kiflit mártogattuk a kakaós bögrébe, de semmi. azt hittem bennem van a hiba, de nem, mert a dm-ben is nézegettem mindenféle kenyeret és egyik sem indította be a fantáziámat. (mondjuk azért volt bennük élesztő is, lehet, hogy ezért sem:D)

nah,de ott jártunk, hogy tészta. szóval szeptember végén bebattyogtam egy bioboltba, ahol megtaláltam a kukoricalisztes tésztát. szerelem volt első látásra és nem bírtam megállni, hogy ne vegyem meg. hazajöttem, kifőztem és olyan lélekemelő pillanat volt, amikor megkóstoltam és kimondhattam, hogy ez finom :)

így mostanában lesem a tésztaféléket, hogy kipróbálgassam, hogy melyik a legjobb, melyiktől nem vagyok rosszul... de jelentem a sparos free tészták abszolút bejövősek.

úgyhogy úgy döntöttem, ma egy olyan receptet osztok meg veletek, amit imádtam a diéta előtt tésztával :)

mennyire szeretem az olaszokat. isteni, ahogyan főznek és használják a jobbnál jobb, intenzív fűszereket és közben mernek kísérletezni. zöldségek, ízek, imák, szerelmek. nekem ez a bolognaival van már egy jó pár éve. egyszerűen nem tudom, hogy miért, de ez a paradicsomos csoda valamiért függőséget tud okozni :) főleg, hogy most gombával is megbolondítom, egyszerűen zseniális.

szóval vegyünk elő egy közepes kis fazekat, ebbe egy közepes méretű hagymát aprítsunk bele 3-4 gerezd fokhagymát. öntsünk rá olívaolajat és tegyük fel rotyogni. majd mikor szépen átüvegesedett a hagyma jöhet a  pirospaprika, egy pici só, egy pici bors rá. párszor átforgatom még és felöntöm kicsi vízzel, hogy ne égjen oda a rezsón. szélvészként viselkedik mostanában :)

ezután az átmosott darálthusit  és gombát hozzáadom (ez amúgy kb. fél kiló huit jelent és egy dobozos gombát, ha nincs kedved gombát pucolni :D). majd lefedem a fazekat, hogy szépen átpuhuljon a husi és összeérjen a fűszerekkel. amikor már érzem a finom illatokat és látom is, hogy átpuhult, akkor hozzáadom a sűrített paradicsompürét. pici víz, ha a teljes üveg megy bele (vagyis lehet doboz is, mert ezek az 500g -os dolgok nagyon sűrűek tudnak lenni :D). rottyan, rottyan, rottya, kis bazsalikom, só, bors és isteni finom lett:)

a tészta megfőzése pedig ugyanaz, mint a rendes tésztáé. az a free from, talán annyiben különbözik, hogy nagyon nehéz eltörni, ha egyszerre sokat akarunk különválasztani és kicsit nehezebben fő meg. úgy szoktam, hogy felteszem egy kisebb lábasba a vizet, kicsi olívaolaj és só bele. megvárom, amíg felforr és hagyom a spagettitésztát egybe. így igaz hosszú lesz, de akinek nem a kedvence, akkor is szét tudja vágni villával. ha meg tetszik az olasz életmód, akkor szürcsölhetjük a finom tésztát.

bevallom, hogy nekem ízlett ez a kukorica - és rizslisztes alapanyagú kombináció. vettem is a héten pennét belőle és hááát szerintem, kicsit bűnözni fogok:) amúgy krumplival, rizzsel és párolt zöldségekkel is nagyon finom, de azért néha engedtessék meg a félrelépés;)

nah ilyen lett a tésztás csoda. és szerintem a tészta színe is vállalható, holott a boltban nagyon durván sárga :D

11 és fél hónapos lettem :)

Bogyókáim!

ne haragudjatok, hogy ennyire későn jelentkezem, de azt hiszem időnyerős problémáim vannak és nem tudom mindig megfelelően kihasználni, ha akad egy kis szabadidőm. de ígérem,hogy ez most meg fog változni és végre visszatérek ahhoz, amit igazán szeretek:) néha belefutok nehéz periódusokba és elhanyagolok pár dolgot, de a sütés - főzés nem áll meg, így egyértelmű, hogy Nektek fogok mesélni:)

szóval, ha jól láttam, akkor szeptemberben tettem tiszteletemet, ami kicsit kellemetlen, mert közben alkotok és sorakoznak a finomságok, de ugye emellett rengeteg kötelezettségem is van. nah,de most nem akarom hárítani a dolgaimat, inkább csacsognék, hogy mi történt, mióta nem adtam életjelet magamról :)

belépek lassan a 12. hónapba a diétával és azon kapom magam, hogy 20 kg-val könnyebben élem kicsi kis életemet, jókat főzögetek és közben mindennap nevetek. szerintem ettől nincs jobb. vagyis de, nincs már pocakom sem. meséltem az ismerőseimnek, hogy mennyire "durva" érzés volt, mikor ültem a trolin és azt éreztem, hogy valami kellemetlent érzek a kézcsontjaimmal. kiderült, hogy a csípőcsontom kicsit szúr. bevallom, ezek nekem még mindig furcsa dolgok, érzések, de már kezdem megszokni, ha ruhát vásárolok és a kisebb számokból kell. nah meg persze, hogy kellemes bókokat kapok ellentétes nemű kis barátainktól :D

nah,de ne pszichologizáljunk ennyit, tudom, hogy most nevettek rajtam, hogy ez mennyire természetes és hogy miért nem tudom feldolgozni. még idő kell, de már haladok a jó úton. és a novemberi kontrollom is azt mondta, hogy ügyes vagyok és decemberben jöhet az összehasonlítás 1 év után. becsúszott szeptemberben egy mindenmentes virsli, csak éppen nem az volt, aminek írták. így emberi hibáimból adódóan elkenődtem, kicsit magam alatt voltam, de természetesen a nagyon kedves doktorbácsim megnyugtatott, hogy abszolút szuperül haladok és csak a cél lebegjen előttem. noooos, lebeg is, sőőőőt tisztul elégggéééé ...:)

szó, mi szó őszi szünetben megjártam Londont és nagyon  nyelvnyújtós lettem...képzeljétek, ott az ételallergiásoknak nem kell ennyire előregondolkozniuk, hogy mit szeretnének ebédelni. konkrétan nagyon sok helyen tudnak nyamizni elérhető áron. a másik szívszorító élményem, hogy az angol tesco fel van mindenféle finomsággal szerelve, hogy ne éhezzünk. olyan finom zabtortát tudtam venni, hogy még most elérzékenyülök és nosztalgikus hangulatba kerülök, ha a reggeli zabitalos kávémmal való románcára gondolok...:) szeretlek kedves angol tesco és utálom, hogy itthon nem tudunk mindent elérni megfizethető áron.

jajj és annyira boldogságosság volt, hogy 11 hónap után mindenmentes lasagne-t ettem és nem voltam tőle rosszul. annyira, de annyira pozitív volt. megmondom őszintén kicsit mindig azt éreztem, hogy bennem van a hiba, hogy magyarországon nem találok, semmiféle kajálós helyet, de úgy tűnik felül kell bírálnom ezt a kijelentésemet. és persze az is benne volt az életérzésben, hogy "selejtes vagyok", hiszen ételallergiás vagyok, nekem máshogy kell ennem, de a többieknek nem. sokszor megkaptam, hogy de miért kell erre így idefigyelni, csak túlzol. de ezekkel nem törődtem, mert tudtam, hogy nekem lesz jobb, ha mindenre még jobban odafigyelek és tartom magam a célokhoz.

tudom, hogy most lehet, hogy furcsáljátok, hogy ilyeneket írok, de bizony az elején belefutottam olyan dolgokba, hogy csak néztem. de mára kialakultak a megszokott kis boltjaim, piacom, kedvenc alapanyagaim, a kis szokásaim. ha bár még nem jubilálok, de már most elmondhatom, hogy ezzel az majdnem 1 évvel többet nyertem, mint gondoltam volna. voltak benne nehéz pillanatok, de azt hiszem ezek kellettek, hogy még jobban megbizonyosodjak, hogy a macisapis lány bizony jó úton halad és örül, hogy a blogját is ennyien olvassák, még ha nem is írt bele mostanság. és várjáááák a recepteket.

u.i.: legyen itthon is london!:) csóóóók. holnap jelentkezem :)

közös projekt

szóval úgy alakult a kis főzési projektem nemrégiben, hogy végre megint közösen tudtam alkotni az egyik lakótársammal, akivel korábban is nagy gasztropartikat csaptunk :) azért ez a lelkesedés, mert ugye a diétám nagyon komplex és nem akartam sosem senkire sem rákényszeríteni a picit másabb nyamiságaimat. főleg nem az elkészítésüket.

nem mintha, nem lennének kedvesek és nem szállnának be... de most annyira jólesett, hogy abszolút véletlenül megint úgy alakult, hogy kreatívkodhattunk együtt. és olyanokat eszünk megint együtt, amit mindenki szeret és nem kell nagyon variálni rajta...kihagyás, hozzáadás stb. :)

most a borsós korszakomat élem, de meg ne kérdezzétek, hogy miért, mert semmi komoly indokom nincs rá. mellé természetesen megérkezett a gomba is. szóval, ha valaki meglát ezekkel a kezemben, rettegjen, mert alkotni fogok....:)

a recept is a borsós husi továbbfejlesztett változata párolt káposztával. de csakis a legfinomabb kiadásban. volt már olyan bejegyzésem, amelyben írtam az egyszerű borsós husiról. emlékeztetőképpen gyorsan leírom, hogy mindenki képben legyen :)

és megjegyezném, hogy ezt elég gyorsan el lehet készíteni. megunni nem lehet és laktató is. kezdő szakácsoknak bátran ajánlom, ha húsimádóknak főznének :)

vegyünk elő egy kis lábast. vágjunk egy fej hagymát szálasra és pirítsuk üvegesre olívaolajon. mikor már szépen megpuhult, adjunk hozzá kis borsot és fokhagymát. majd tegyük hozzá a husit. ebben az esetben pulykaapróhús volt a bűnös :) a lehel téren szépen kacsingatott rám. igazából gyrosnak szántam, de annyira szép volt, hogy gondoltam nemesebb célokra is megfelel majd:)

a husit szépen puhítsuk át ebben a fűszeres, hagymás közegben. forgassuk át az elején, majd, amikor már látjuk, hogy szépen kezd sülni, fedjük le, hogy puhulni tudjon. és pici vizet öntsetek mindig alá, mert elég hamar oda tudja kapni, ha nem figyelünk :D

közben egy másik lábasban szintén olívaolajon pirítsunk meg egy kis fej káposztát. ezt természetesen előtte szálasra vágtuk. nem kell mindig lilakáposztában gondolkozni. a "rendes káposzta" is tökéletesen megfelel a célnak. a puhulás itt kicsit időigényesebb, de pici vizet öntsük alá, amikor már látjuk, hogy a káposzta összeesett,nehogy odaégjen... kevés xilit hozzá és kömény, majd fedjük le és hagyjuk, hogy párolódjon. mindig kóstolgassuk, mert elég csalóka, hogy mikor lesz jó:)

amikor készen lett a husi és a káposzta, akkor egy tálba először a husit kiszedtem, majd megszórtam kápival. így nézett ki, de elég rendesen eltűnt pár percen belül :D

reload 2.0 :)

azt hiszem, kezd az időhiány eluralkodni az életemben, a mindennapokban. majd csak jobb lesz vagy éppen még alakul további idővesztésbe. ki tudja... de nem szeretnélek elhanyagolni Benneteket, sem a blogot, mert mostmár ez is nagyon fontos része a kicsi életemnek.

pedig amikor megfogalmazódott bennem ez az egész blogötlet, akkor csak annyi célja volt, hogyha esetleg valaki hasonló problémákkal küzd, mint én, akkor kapjon egy pozitív szemléletet...vagyis lássa a fényt az alagút végén. 

és erre az történt, hogy több, mint 2000 -ren megnéztétek a bejegyzéseket. visszajelzéseket posztoltok fb-on, írtok emilt vagy csak egy pár percre elkaptok a folyosón és megsimogatjátok a kis lelkemet. ilyenkor érzem azt, hogy abszolút hasznos, amibe belefogtam és nem is szeretném abbahagyni. nekem ez nemcsak kikapcsolódást nyújt, hogy főzhetek, süthetek, hanem egyben adhatok is valami olyat, amitől még pozitívabb lesz az összképe ennek a 9 hónapja megváltozott szituációnak :)

a legutolsó kontrollon is annyi sok pozitív dolgot mondott a doktor bácsim, hogy nem győztem pislogni. és amikor Tőletek is annyi szívmelengető visszacsatolást kapok, hogy egyszerűen nem tudok velük betelni. tényleg nagyon fantasztikus érzés.

de nem csöpögök tovább ígérem, mert még elpártoltok a gasztroblogtól...hanem inkább visszatérek az eredeti variációhoz , amiért kedvelitek ezt a virtuális lelki cukrot :)

ettetek már zöldséges kölest pulykamedallion husival?:) abszolút bizarr, hogy köles meg zöldség. tudom, sok fiú most keresztet vetett rám és el is földelt. de szerintem attól, hogy nem szokványos, még lehet finom és különleges. 

amúgy szerintem nyitottnak kellene lennünk az új ízekre és a lehetőségekre, mert ahogy most figyelem a "normál étkezési szokásokat", őszintén meg kell valljam, hogy mi magyarok nem vagyunk nyitottak sok esetben az újdonságokra. pedig egyáltalán nem biztos, hogy a más az rossz...

szóval a pulykamedallion úgy jött, hogy imádom a pulykahusit. a tehetném folyamatosan csak ezt enném, de ugye variálni kell a husi fajtákat is folyamatosan. legalábbis Anyum ezt mondta, így, amit Ő mond, az csak jó lehet. hiszen a konyhatündér tapasztalata egy nagyon fontos érv!:)

visszakanyarodva megvettem a pulykamedalliont a lehel téri piacon. nagyon szépek voltak, így vettem belőlük több, mint egy kilónyit. meg is feleztem, mert egyszerre nem akartam mindet megcsinálni. az egyik adag ment a fagyasztóba.

elővettem egy deszkát, átmostam a kis medallionokat. majd beforgattam őket fokhagymás - borsos kukoricalisztbe egyenként, majd beletettem olajba. szép, aranybarnára sütöttem őket.igazából vékonyra is készíthettem volna a husikat, de mivel nem szeretem papír vastagságban, hagytam, hogy duci pulyka legyen :)

közben olívaolajon megpároltam egy kisebb lábasban mexikói vegyes zöldséget. mindig öntök rá egy kicsit vizet, hogy oda ne égjen, mert ez a kolis rezsó néha vicces dolgokat tud csinálni. pici fokhagyma és só, hogy azért valami kis íze is legyen a sok zöldnek.  

ezek után szintén egy kisebb lábast vettem elő és pirítottam rajta kölest. mikor már kicsit átpirult, felöntöttem 2X mennyiségű vízzel és hagytam, hogy felszívja a vizet. erre mindig kell figyelni, hogy oda ne égjen, mert irtó gyorsan megissza a vizet és utána, ha kicsit ég, akkor sikálhatjuk a lábast... amit valljuk be nem sokan szeretünk:)

tálalás után, pedig mind megette :)

majdnem bakancslista ... :)

szakítok a megszokással... feje tetejére állítom a világot.. kicsit másmilyenné teszem ezt a bejegyzést... de csak azért, mert egy isteni helyet fedeztem fel a belvárosban. természetesen azt is fontos hangsúlyoznom, hogy azért kapott ilyen jelzőt, mert ételallergiásokra is figyelnek és a kreativitásra.

a sztori úgy kezdődött, hogy mindig megjegyzem, hogy mennyire nem figyelnek a magyarországi vendéglátósok az ételallergiás emberekre. persze tisztelet a kivételnek. 

itt szeretnék megemlékezni néma 2 perces csenddel és nagy mosollyal az isteni Starbucksról, ahol valóban az én igényeim szerint készítenek el mindenféle kávét és teát. egy hely, ahová úgy megyek, hogy szívesen. mert tudom, hogy nem öntik fel a jegesteámat kegyetlen cukorsziruppal. és amikor kijelentem, hogy tényleg nem szeretnék bele, nem néznek rám furcsán, mintha valami pöttyös panda lennék. jaaa és valóban jeget kapok jég címén és nem hideg vizet. tehááát kedves SB azt hiszem szeretlek, be kell vallanom és kedvelem a törzsvásárlói kártyádat is :D

a másik nagy találmányunk, leleményünk a moszkva melletti olasz fagyizó, ahol főznek rizstejes és cukormentes fagyit. egyszerűen zseniális, ahogyan a mogyorós és egyéb ízeket használják. általában 3 gombóccal csapatom, de alig bírom megenni a kis utazókelyhemben. pedig előtte durván nagy fagyis voltam, aki még otthon is jegeskávét csinált. 

az élet apró örömeit értékelni kell, amikor azt gondolod, hogy de soha nem ehetsz már fagyit életedben és kiderül, hogy még vannak csodák. szóval kedves fagyizóm, maga vagy a csoda, maradj még sokááá :)

éééés amiért felmerült bennem ez a bejegyzés a salátás bárom volt...:D egyik nap nagyon éhes voltam és kigondolná, hogy 5 körül a pocakom riadót fúj. egyik barátnőm javasolt egy helyet, ahol talán én is ehetek. mondom, "jézusom ezdejóóólenne" :) nahááát és kedves deák tér melletti Fruccola, abszolút elnyerted a tetszésem. már maga a hely atmoszférája is kellemes. előre kimért saláták és ételallergiások is ehetik:) jeeeesz :D és "csináld magadnak saláta" :) 

bevallom őszintén az utóbbi két hétben párszor véletlenül visszanéztem. természetesen nem ettem semmit sem, csak jó sok zöld és husis dolgot, de annyira imádnivaló, hogy mi ételallergiások is tudunk valahol nassolgatni. és teszem hozzá, elég nagy tálba mérik bele az összetevőket egész jó áron:)

és hogy még kedvesebb legyek van jégkásájuk igazi gyümölcsből és jégből. azt hiszem, ez is egy pozitív életérzés, hogy nem szörpös testvérével kell találkoznom, amit kerülgethetek. megjegyezném, hogy ez is nagyon kedvenc lett, de alig bírom meginni a fél litert :)

szóval mr. Fruccola, téged is nagyon,de nagyon szeretlek. a lazacos salátád maga a gasztronómiai orgazmus egyik kiváló példája. remélem, lesz hamarosan olyan törzsvásárlói kártyátok, amivel kicsit kiterjed a vevőkörötök. pusziii :)

szóval a lényeg, hogy budapest sok csodát tartalmaz ételallergiások számára. nem kell elkeserednünk, hogy minket kihagytak a partiból....úgy gondoltam, hogy terjesztem az infókat ezzel a közzététellel, hogy másokhoz is eljuthassanak az értékes információk.

és ne lepődjetek meg, ha nagyon szenvedélyesen írok ezekről a helyekről, érzésekről, ízekről, illatokról és élményekről, de valahogy máshogy látom már  a lehetőségeket, mint a diéta előtt.

és erre mondanám, hogy meg kell élnünk ezeket az alkalmakat, tapasztalatokat végletesen, hogy teljesen objektíven mesélni tudjunk róla.

lecsós dolgok csirkemellel

sokszor elgondolkozom azon, hogy az ízek és az illatok vajon mennyire lehetnek hasonlóak két ember esetében. nyilván nem tudom meg a választ sohasem, de azért mégis olyan érdekes, hogy azt mondjuk, hogy ez nekem olyan édes vagy olyan jó illata van.aztán egy másik ember is ugyan ezt a kijelentést teszi. és mégsem tudjuk teljesen összehozni, hogy de tényleg ugyanazt érzik?

picit lehet, hogy butaság, hogy ilyeneken agyalok. csak eszembe jutott valamelyik nap, hogy a diéta előtt is elég durván éreztem az ízeket és az illatokat is. viszont mióta tart ez a "tisztító kúra", azóta mindenféle ilyesmit teljes pontossággal be tudok határolni, hogy milyen összetevőkből készült az étel vagy éppen mit érezhetek rajta :) 

lehet, hogy számotokra nem olyan érdekes, de azért nekem a múltkor olyan furcsa volt és természetellenes, hogy a csirkecombon mindenféle érdekes illatokat érzett meg a nózim. aztán beszéltem a doktor bácsimmal és azt mondta teljesen normális, hogy ilyen reakcióim vannak.

sőt nevessetek ki, de mikor kisebb voltam, imádtam sörözni. egyik alkalommal mostanság elém tettek egy borsodit, hááát nem mondom milyen kedves reakcióim voltak.

nah,de térjünk vissza az ételekhez. a nyár nagy slágere a lecsó. imádom tojásosan, rizzsel, cukkinivel meg szerintem mindennel kedvelném, amit kitalálunk hozzá Anyummal, hogy ne legyen olyan egyhangú a világ:) kicsit más megvilágításban gondolkoztam és husival akartam enni, így gondoltam adok hozzá csirkemellet. szóval most egy kicsit a lecsós csirkemell meséjéről lesz szó...:)

összevágtam két nagy fej hagymát, pár gerezd fokhagymát, pár közepes paradicsomot, két paprikát és egy lábasba olívaolajon megpirítottam az összetevőket. abszolút jó illatok keringőztek. majd mikor már szépen átmelegedtek, tettem rá pirospaprikát és egy pici vízzel felöntöttem a lecsós alapot, hogy ne égjen oda. és kevés só és bors, hogy a zöldségek íze is kidomborodjon. majd lefedtem a lábast, hogy átpuhuljanak.

közben összevágtam egy csirkemellet kockára és amikor már a lecsó alap átpuhult, hozzáadtam a husit és hagytam, hogy összepárolódjanak, összebarátkozzanak a forróság alatt:) 

ez elég hamar megtörtént. szerencsére a  csirkemell pillanatok alatt kész. és a zöldséges barátságot is jól viseli.:)

közben egy kisebb edényben olívaolajon pirítottam rizset. átforgattam, majd felöntöttem másfél - kétszeres mennyiségű vízzel. ez azt jelenti, hogy pl. én pohárral mérem a rizset, ha csinálom, azaz 1 bögrével. akkor vagy másfél - két bögre vízzel hígítom. ez olyan kedv és megérzés függő, a lényeg, hogy elnyelje :)

tettem a rizses vízbe petrezselyemzöldet, fokhagymagranulátomot, hogy legyen finom íze. majd vártam, hogy a vizet felszívja a rizs.

a végén kiszedtem egy kis rizset a csodalila tálamba, rá egy kis lecsós csirkemellet és nyamisáááág :)

színkavalkád bolognaival

amikor kicsi voltam, mindig kinevettem az Anyukámat, amikor azt kérdezte, hogy mit főzzön. gondoltam, hogy egy konyhatündérnek nem lehet probléma. tudtam, persze azt is, hogy a kedvünkben szeretne járni. de azt is mondta, hogy azért legyen változatos a főzés meg a sütés is, de ez sokszor nehéz.

bizony-bizony eljutottam én is oda, hogy megértettem és egyben tapasztaltam is, hogy nem sétagalopp a menü kitalálása meg a változatosság sem. de mivel Anyukám tényleg egy modern nőszemély, ezért úgy döntöttem, hogy felveszem a versenyt a kihívásokkal és megpróbálok nyerésre állni :D

ez azért is nehezebb az esetemben, mert ugye sok olyan dologra kell figyelnem, ami nem kerülhet bele az étrendbe, mert akkor nemvárt mellékhatásokkal kell számolnom. de büszkén jelenthetem, nem éhezem és ötletekben sincs egyelőre hiány :) kopp - kopp :D

amikor kinyitom a fagyasztót és a húsok között hűsölök a nagy melegben, mindig ez a kérdés jut eszembe: "ma mit főzzek? mit ennék?:D". most éppen egy kis bolognais husit  salátával kívántam meg. így kivettem a darált husit és kiolvasztottam.

feltettem egy nagy fazékba pörköltalapnak hagymát és fokhagymát pirítani. amikor már átüvegesedett, tettem rá pirospaprikát. majd pici vízzel felöntöttem, hogy ne égjen oda. kevés só, bors és bele a husi. hagytam utána, hogy kellemes illatok járják át a konyhát és átpuhuljon.

amikor fél kész állapotban volt a husi, rájöttem, hogy kicsit többet akarok ettől a bolognaitól és elővettem a fagyasztóból a mexikói vegyes zöldséget, beleöntöttem egy jó adagot. majd hagytam, hogy a zöldség és a husi együttpuhuljon.

amikor már majdnem kész volt a zöldséges husi, akkor öntöttem bele a paradicsomszószt. szépen elkevertem, szórtam bele bazsalikomot, pici sót és fokhagyma granulátumot. megvártam, míg felrottyan és lekapcsoltam a pörköltet. 

utána gyorsan kicsomagoltam a saláta keveréket egy nagy tálba. adtam hozzá kukoricát és paradicsomot, hogy dúsabb legyen. majd összekevertem.

kicsi saláta a tálba, rá egy kis bolognai és béke, boldogság az élet máris :) teszem hozzá, hogy abszolút laktat, hiába saláta a köret hozzá és sokszor az az érzésed, hogy szednél még :D

 

krumpliságok

kedves kis Olvasgatóim, 

abszolút nagy meglepetést okoztatok nekem. ahogy beléptem az indítóoldalamra, már azt láttam, hogy majdnem 1800-an látogattátok meg, illetve olvastátok a kreálmányaimat. igazából, nagyon hálás vagyok Nektek, hogy ilyen lelkesen és szorgosan követitek a történéseket. komolyan, már lassan kezdem elhinni, hogy elérhetem a 2000-es olvasottságot.

amúgy az a durva, hogy a blog csak a saját kis szórakoztatásomra jött létre. vagyis, ha nagyon pontos és tényfeltáró szeretnék lenni, akkor a sorstársaknak és olyan érdeklődőknek, akik nyitottak az újításokra, az egészségesebb dolgok iránt kötelezően, illetve csak úgy:)

eme apropóból, hogy ilyen sokan olvasgattok, most egy olyan finomságot tárok elétek, amit abszolút egyszerű elkészíteni és szerintem mindenki talál benne valami kedvencet :) kicsit átalakítottam az eredeti receptet, hogy tényleg ehető legyen ételallergiások számára is.

készítsünk rakott krumplit egyszerűen és kreatívan. nos, kb. fél - 3/4 kg krumplit pucoljunk meg, vágjuk fel karikára. tegyük bele egy lábasba, engedjünk rá vizet, pici só bele és mehet a tűzhelyre főni. zárójelben megjegyezném, hogy a krumplimennyiség függ attól, hogy mennyi embernek készül a rakott csoda és, hogy mekkorák ezek a burgonyák. természetesen, ha óriásiak, akkor inkább kicsit kevesebbet, nehogy úgy járj, hogy nem fér bele a jénaiba :D

majd mikor szépen megfőtt a krumpli, öntsük le a vizet és hagyjuk picit hűlni. 

a következő lépés legyen az, hogy 5 tojást megfőzünk vízbe. majd, amikor kész, hideg víz alá és pucolás. kaptam egyszer egy szuper tippet, hogy az oválisabb részén kell megtörni (vagyis, ahol van egy kis hely), mert akkor könnyebben tudjuk leszedni a héját. mondanom sem kell, hogy azóta nagyon profin pucolok tojást:)  

mivel szeretem az összhangot akár formákban is, így a tojásokat is karikázzuk fel.

szoktam még beletenni párolt vegyes zöldséget. ezt úgy csinálom, hogy olívaolajon megpárolom a mexikói vegyes zöldséget és közben szálasra hagyott hagymát adok hozzá, hogy finom legyen. a hagyma mennyisége attól függ, hogy mennyire szereted. két közepes fejet szoktam beleaprítani. 

párolás közben fokhagymát, sót és borsot adok a zöldségekhez. és ha van, akkor zöldfűszeres csodából, hogy az ízeket még jobban kiemelje. ha szépen megpárolódott, hagyom picit hűlni.

és következhet a kreatív rendezgetés egy közepes jénai tál társaságában. az aljára teszünk egy sor krumplit, majd erre egy bő sor vegyes zöldséget és a tetejére tojást. majd ugyanezt megismételjük, amíg a jénai kiterjedése engedi. 

a trükk, hogy a tetején krumplinak kell lenni, amire rácsorgatsz egy tojásos - rizstejes öntetet, hogy még finomabb legyen. ez kb. úgy készül, hogy egy kis tálba felversz egy tojást és minimális rizstejjel vagy zabitallal felöntöd, de éppen csak:)

majd betesszük a sütőbe és 180 - 200 fokra és addig sütöd, amíg nem érzed az illatát és persze nem látod, hogy szépen barnul a teteje:)

lyukacsos finomság

az úgy történt, hogy egyik nap felkeltem és megkívántam a gofrit. sosem gondoltam volna, hogy egyszer erre vetemedek. de úgy látszik, egyszer mindenki életében eljön az a pillanat, amikor nem tud ellenállni a csábításnak....:)

mondjuk a rizstejes fagyit adtam fel ezért a gondolatomért, de végül nem bántam meg, mert azt hiszem kezdő gofrisütőkként az egyik barátosnémmal, nem panaszkodhatunk. mondhatni, ha dicsérheti az ember saját magát, kiváló ízeket és gofrikat kreáltunk egy hirtelen felindulásból.

természetesen azóta is tart a szerelem, de ez titok, senki sem tudhatja meg :) és szerintem sokkal egyszerűbb elkészíteni, mint egy palacsintát :)

elővettem egy nagy keverőtálat és 4 bögre zabpehelylisztet tettem bele. a bögre kb. 2,5 dl-es volt, hogy tisztázzuk a méreteket:) majd ugyanezzel a csuporral tettem bele 1 adag étolajat és 3 és fél pohár rizstejet. ha jól emlékszem az 1l-es rizstejem, majdnem el is fogyott teljesen :)

2 evőkanál xilitet, 1 csomag sütőport és fél kávéskanálnyi sót ebbe a folyós tésztába és kevertem, még szép folyós és csomómentes nem lett. úgy képzeljétek el, mintha palacsintatésztát csinálnátok, mert kb. olyasmi a bekevert gofri tésztája.
és azért jó ez a recept szerintem, mert nem kell hozzá mérleg, hanem elég egy pohár/bögre és jöhet azonnal a méricskélés ;) szóval elég praktikusan gondolkozó társaimnak mondanám...:)

miután tényleg megszagoltam, hogy isteni az illata, picit meg is kóstoltam, hogy finom. előmelegítettük a gofri sütőt és adagoltuk a gofri tésztát. ne tegyetek a merőkanálba túl sokat, mert akkor nem fog átsülni a tészta, csak a külseje. de ugye ezt mindig ki kell tapasztalni. 

ahogy észrevettem kb. annyit kell a formába tenni, hogy éppen ellepje és akkor nem lesz bibi az aranyló gofrikkal. 

sőőőőt kicsit bolondoztunk is, mert mikor már a felét megsütöttük, akkor tettünk a tésztába keserű kakaót. lekevertük, majd úgy sütöttük tovább a tésztát. igazán szép, sötétbarna gofrikkal találkoztunk a díszítésnél. 

a leírt összetevőkből kb. 22 - 26 db gofrit tudtok csinálni és abszolút finomak lesznek :) a tetejére tettünk cukormentes szilvalekvárt meg csináltam hozzá málnából és rizstejszínből málnakrémet. úúúúú, nagyon jól sikerült, telitalálat volt a zabpelyhes gofrikhoz :)

véletlen pörkölt lett...:)

ahogy ígértem, írom a recepteket folyamatosan. ma kettőt fogok közölni, hogy azért maradjon a jóból máskorra is :) valami olyan finomságra gondoltam, ami abszolút véletlenül született és mégis az egyik kedvencem lett...:) ez pedig a tarja pörkölt salátával és krumplival!:)

a sztori úgy kezdődött, hogy husit vettem a boltban és át szerettem volna sütni a tarját, mert a múltkori akcióm olyan finomra sikeredett. abszolút büszke voltam, hogy rezsón is is lehet isteni finom sült tarját csinálni szemben Anyum sütő opciójával:)

 természetesen ezúttal is elővettem egy lábast. belevágtam egy hagymát, pár gerezd fokhagymát és megpirítottam olívaolajon. majd véletlenül bepirospaprikáztam. mondom, ebből sem lesz átsütött tarja. de gondoltam pörköltnek csak jó lesz. így beletettem a szép 4 szeletet a lábasba. majd vártam, hogy szépen átpuhuljon a husi. közben azért kis só, bors, hogy érezzem a megfelelő illatokat.

kb. fél óra múlva készen is lett a véletlen pörkölt, de az íze. hmhm.... lehet, hogy többet nem fogok hadakozni az átsütéssel :)

közben azon filóztam, hogy mi legyen a köret mellé. találtam otthon krumplit, salátát, kukoricát meg miegymást. óóóóó, elkezdtek kattogni a kerekek és máris újabb lábas elő, teleengedtem vízzel. tettem bele egy kis sót is.

felkarikáztam a krumplikat, miután szépen megpucoltam és bele a vízbe. majd feltettem forrni és vártam, hogy csodajó illat szállingózzon a konyhában. ez elég hamar megfő és elég könnyen le is tudom róla a vizet borítani, így nem nagy kaland krumplit főzni (ezt aggódó kezdő szakácsjelölteknek írom:)).

és persze ne vesszen semmi sem kárba, így az itáliai salátát és a kukoricát is átmostam vízzel, majd szépen összekevertem egy külön tálba, hogy alakuljanak az ízek.

aztán mikor minden elkészült, szépen beletettem a szuper lila tálamba és máris nyamizhattam az ebédemet:)

szerintem nem sok idő megcsinálni és elég laktató is. a fiúk meg alapból kedvelnék, mert sok minden finomat eszegethetnek:) nekem csak egy kovászos ubi hiányzott hozzá:)

megjegyezném, hogy a lakótársamnak nagyon ízlett ;)

  

éleeek világ, avagy újratölve 89:D

Kedveskéim:)

bocsánat, hogy így eltűntem és nem tettem közzé semmilyen új receptet. de a vártnál mozgalmasabb és programosabb nyaram lett. tudom, nem szabad kifogásokat keresni. de gondolom, megértitek, ha azt mondom, hogy el voltam havazva munkával, koncertekkel, szép érzésekkel a nyár folyamán.

és csak jöttek és jöttek, természetesen nem akartam és nem tudtam elállni. hazugság lenne azt írnom, hogy a változások nem estek jól.

most megígérem, hogy mivel pár finomságot készítettem ám Nektek, fel fogom fényképestől töltögetni ide. szépen leírom a receptet és jókislány módjára visszatérek az eredeti tervemhez, azaz rendszeresen írok, receptezem:) gondolom, alkotói válságra gondoltatok. de nem erről van szó, csak szimplán időhiányban szenvedek, de a fő probléma, hogy élvezem minden percét. de visszatérek ide is, hiszen vagytok nekem és ez is sokat számít ám:)

képzeljétek el, hogy beléptem a 8. hónapba, ami azt jelenti, hogy már nem sok van a diétás ciklusból. lassan 22 kilónál tartok a fogyásban. nagyon jól érzem magam a kicsi kis bőrömben, világomban. annyi pozitív visszajelzést kapok, hogy nem győzöm megköszönni és néha belepirulni, már ha szabad ilyet írnom:)

a doki bácsim a legutóbbi kezelésen azt mondta, hogy nem is kell decemberig húzni a diétát, illetve a kontrollt, hanem már szeptemberben megejthetjük, mert annyira jók az eredményeim :) nagyon kis szuper érzés ez. álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire jól fogok haladni.

igazából most látom azt, hogy egy teljesen új ember lettem. és most ne nevess ki. abszolút tudatosan étkezem, vásárolok és figyelem az összetevőket is. a 8 hónap sok idő volt, hogy teljesen átalakuljon az ízlelésem és szaglásom. nagyon durván kiérzem azokat az ízeket és illatokat, amelyeket nem ehetek, nem ihatok meg és még reagálok is rá valamilyen módon. az elején félelmetes is volt... de ez normális, legalábbis a doki bácsim megnyugtatott :)

külsőleg is új énképem lett, amit igen nehezen tudtam és még talán tudok is elfogadni. félreértés ne essék, nem azzal van problémám, hogy sokat fogytam és csinosabb vagyok, mint valaha. hanem szimplán azzal, hogy ez az állapot még változik és nem marad állandó. ha a tükörbe nézek, még mai napig látom a régi képemet, ahogy veszem fel a pólómat és feszül rajtam. most meg azon problémázom, hogy felcsúszik a cicanadrágom, mert már a két számmal kisebb is nagy rám. hááát érdekes reakciók ezek, de tényleg :)

szerintem kellene egy ilyen beszélgető partner, aki már átélt hasonlót. néha nagyon nehéz bizonyos dolgokat lereagálnunk, ha azt sem tudjuk, hogy egyáltalán normális-e, ami velünk történik. most arra gondoltam, hogy amikor a bőröm húzódott össze és kegyetlenül viszketett... de erről egyik diéta sem vagy fogyókúrás oldal sem szólt, hogy kisanyám, azért ezt kalkuláld bele. vagy, hogy ne ijedj meg, ha  tükörben állva jobban fogod látni az arccsontodat :)

tudom ám, hogy nagyon banálisnak tűnnek ezek a kis gondolatok és lehet, hogy már azt mondod, így olvasás közben, hogy "nah már megint drámázik,ez a nőszemély":D de próbálj kicsit belelépni a szituációmban, főleg, ha Te nem küzdöttél ilyen problémával eddig, mert mondjuk neked nincs allergia problémád.

de hidd el, illetve higgyétek el, mindenképpen ezt a részét  is fontosnak tartom megosztani Veletek a finom recepteken kívül. egyedül kezdtem el csinálni ezt az egészet, abszolút tapasztalatlan voltam. bejártam egy utat és nem tartom fernek, ha csak azt a részét tárom fel Nektek, hogy "igeeen, csodás fogyás, csodás étrend, csodás visszajelzések", mert minden éremnek két oldala van. sosem hittem a giccses tökéletességben... nem fogom azt a hibát elkövetni, hogy szubjektív leszek. 

a cél továbbra is az, hogyha valaki hasonló cipőben járna, akkor ne keseredjen el és legyen valami kis támpontja a változás idejében akár az én kis szösszeneteimet olvasva:)

visszatérve az eredeti gondolathoz minimális kitérő után, holnaptól jönnek a receptek és remélem, senki sem pártolt el még a blogtól. maximum visszacsábítom egy finom gofrival ;)

zúzaságosság

kicsit sok dolgom volt. így nem volt annyi időm, hogy nagyon kreatívan és plusz időmet felhasználva alkothassak a konyhában. de igyekszem pótolni a kimaradt posztokat. remélem, azért még nem pártoltatok el a blogtól. 

amúgy ilyenkor érzem azt, hogy olyan jó lenne, ha 26 órából állna egy nap és akkor mindenre lenne időm. de ugye takarítani és mosni mindig kell, alvásról ne is beszéljünk :D

miután így sikeresen pár betűvel kiírtam a problémáimat, akkor már is firkálom a lecsós zúzapörköltemet. igazából most látom a kis buksitokat, hogy ez nem a kedvenc recept lesz, de sajnos imádom a májat és a zúzát, így nem kegyelmezem:D

szóval egy kiló zúzát szépen megpucoltam, apró pici darabokra vágtam. egy kisebb lábasban megpirítottam egy kisebb fej hagymát, 4-5 gerezd fokhagymával és egy nagy szeletekre vágott paradicsommal. mikor a hagyma átüvegesedett, tettem rá pirospaprikát és egy pici vizet. majd a zúzát ráöntöttem. lefedtem a lábast és hagytam, hogy puhuljon a husi. közben egy kis só, bors, hogy az ízek fel tudjanak szabadulni.

egy másik lábasban pedig olívaolajon megpirítottam a rizst. felöntöttem vízzel. kb. egy teásbögre rizst készítettem el magamnak, így a felöntött víz másfél - két bögre szokott mindig lenni. tettem bele pici himalája sót, hogy finom legyen. és ezt is hagytam, hogy szépen felszívja a vizet és kedves, finom rizsszemecskék megjelenjenek:)

az eredmény itt látható és elfogyasztható egy ilyen hosszú nap után:)

 

u.i.: tegnap csináltam zabpehelylisztes palacsintát cukormentes szilvalekvárral. jézusom, maga volt az égi csoda csupa édesség formájában ;)

boldog fél évet:)

most kivételesen nem receptet fogok írni, hanem egy kis összegzést. hiszen fél év telt el azóta, hogy megállapították az ételallergiát. valamiért nagyon nosztalgikus hangulatba kerültem. úgyhogy gondoltam csinálok erről a kis élménylistámról egy összegzést, ha nem veszitek nagyon zokon. nagyon lelkizős napokban élek mostanság, azt hiszem :D

szóval decemberben kezdődött minden, amikor a centrumban végre megtalálták a bibis dolgokat: tejfehérje, élesztő, cukor és finomliszt. ahogy most visszaemlékszem, mintha egy nagy örvénylő tengerben úszkáltam volna addig a pontig. aztán a diagnózissal, mintha apró buborékká változott volna az örvény és valamiféle szivárvány tűnt fel a távolban, ami után el tudtam kezdeni csapdosni.

valami olyasmit éreztem, amikor szembesültem a szituációval, mintha egy mély megnyugvás jött volna el az életembe. hinni akartam abban, hogy végre vége lesz minden rossznak és fájdalmasnak, ami eddig ezzel a rossz, gonosz valamivel jár, amit nem tudtam nevén nevezni, de nagyon akartam, hogy lépjen ki az életemből.

emlékszem, felhívtam Anyumat, hogy végre kiderült, mi is a problémám, amit eddig egy nutritív panel és számos allergia vizsgálat  nem tudott megállapítani. és annyira kellemes és elfogadó volt a hangja, ahogy elkezdtem mondani a következményeket, hirtelen azt éreztem, mintha valamilyen angyalkák közé cseppentem volna a támogatásával.

az utóbbi 6 hónap alatt csak bevillanások vannak meg, a nagyobb fordulópontok. de ezek valamiért mind fontosak lettek, a részemmé váltak. ez volt a karácsony, amikor túl kellett élni a bejgli csábítását és a meg nem értések kérdőjelét sok ember részéről, hiszen nem értették, hogy miért nem lehet bizonyos összetevőket úgy használni, ahogy gondolják. de persze a családom ekkor is rendületlenül támogatott.

majd következett az első kontroll, ahol már látványos javulást, változást mutattam. tényleg felemelő és egyben csodálatos érzés volt, hogy a diéta megkezdése után 1 héttel már reagált a szervezetem pozitívan. és 1 hónap alatt valami nagyon elindult, ahogy szerettem volna.

majd jött a születésnapom, amikor nem ehettem tortát, de cserébe egy smoothie-t sikerült begyűjtenem. annyira boldog voltam, hogy szinte leírhatatlan. elgondolkoztam azon, hogy kiiktattam az életemből, az étrendemből elég sok mindent és nincs hiányérzetem. ez nagyon furcsán hangzik egy "normál étrendes" számára.

persze  a születésnapom előtt derült ki a szójaallergia is, ami miatt ekcéma ekcéma hátán állapot volt. kaptam rá cseppet, de padlón voltam rendesen, ahogy méregtelenített a szervezetem. és még normális rágót sem ehettem az újabb allergia miatt.

az unokatesóm ballagása is egy nagy fejtörés volt. ekkor elszakadhatott volna a cérna, hiszen a diós zserbó életem süteménye volt, de valahogy a gesztenyés süti kiváltotta ezt a traumát is:) és olyan furcsa, hogy már nem kívánom a tésztát sem, a sütiket sem úgy. jaaa és a legdurvább, hogy a tejtermékeket sem. és valaki eszik velem "rendeset" és márcsak hiperszenzibilisen érzem az összetevőket benne, kicsit földönkívülinek érzem magam:)

valamelyik nap beszéltem Anyummal telefonon és mondta, hogy 1 év után, ha visszaállhatok a "normál" étrendre, akkor már beleférhet egy kis fagyi vagy túrórudi is. furcsa, de nem indult el a nyálelválasztásom és nem is kaptam elég motivációt, hogy elgondolkozzak azon, hogy hogyan fogom beszerezni azt a bizonyos túró rudolfot :D

most fél év után vannak olyan dolgok, amiket nehéz még mindig feldolgozni. fogytam 18 kg-ot. ha bemegyek egy ruhaboltba nem kell a nagyobb méretek között keresgélni. ha tükörbe nézek, még mindig furcsállom, hogy itt- ott látszódik egy csontom :) tudom, hogy most nevettek rajtam és a problémáimon, de nekem ez tényleg nem reális, eddig nem ilyen voltam. az énképemet másra kell átállítanom, ami nem feltétlenül baj, de meg kell szokni a folyamatos változással...:)

összességében velem a legjobb történt a világon, hiszen ami miatt rossz volt a helyzet,  mostmár teljesen megszűnt. megváltozott ugyan pár dolog, például máshogy kell gondolkoznom, máshogy kell hozzáállnom egy heti előtervezésnél az étkezések terén, de ettől jó ez az egész, hogy kattogok folyamatosan:) egyszerűen fantasztikus, hogy én kreálhatom meg a dolgaimat minél természetesebb alapanyagokból.   

habár sokak számára még most is elképesztően hangzik ez a "figyeljünk oda, hogy mit ehetünk". de szerintem, ha rá van az ember kényszerülve és megtapasztalja azt, amit nekem is sikerült, soha többé nem akar majd visszatérni a régi kerékvágásba, hanem újabb kis ösvényeket próbál magának kitaposni.

boldog fél évet!:)

fél év után végre ilyet is:)

azt hiszem megérett a dolog, hogy valami ütőset és fiúsat is írjak a gasztroblogomba. ne csak mindig zöldség meg édesség legyen már. meg ami az eszembe jut:D és mivel vannak lelkes fiúk is, akik olvasgatják kicsi receptes oldalamat, így gondolok Rátok is :)

no persze egyetlen Anyumra is szánnék pár sort, aki mindig sok finomságot csinál nekem. de meg kell jegyezni, hogy valamit kihagytunk a nagy receptátalakításban kedves Lizám:) és itt szeretnék Neked köszönetet mondani, hogy mindig finomsággal vársz, ha megyek haza. illetve azért is, hogy rögtön szárnyaid alá vetted a kötelező ételallergiás diétámat, amit Nélkületek nem is tudtam volna megvalósítani. legalábbis ilyen kitartóan 6 hónapon keresztül biztos nem!

amúgy senki ne kezdjen papírzsebkendő után kutakodni, nem mondtam fel a diétát, tartom egy évig. sőt, ha lehet egy életen át:) csak már érett, hogy megköszönjem a sok támogatást, amit kaptam a Családomtól ezalatt a plusz nyűgös időszak alatt is:)  és Tőletek is Blogolvasóim, Blogkövetőeim!:)

jól van, jól van, kicsit olyan romantikus állapotban vagyok meg talán összegeztem ezt az elmúlt félévet, amit végigéltem és nem szerettem volna elfelejtkezni a legfontosabb dologról. és nyilván ezerszer elmondom ezt személyesen, telefonon, emilben is, de ugye sose fejezhetjük ki elégszer. így itt is közhírré tétetem, hogy köszöneeeeeet Nektek:)

nah, de térjünk csak vissza erre a fiús dologra:) szóval Anyum mindig ígérte nekem, hogy elkészíti majd... de úgy gondolom, hogy ezt már azért pofátlanul nem várhatom el. főleg nem a 40 fokos hőségben. így most kezembe vettem az irányítást és adtam az érzésnek és az ízlésnek egyaránt.

szerintetek mi lesz ez a recept?:) (ne kíváncsiskodj ;)

3...

2...

1...

  

és ez a rántott husi!!!!! 

kicsit másképpen. szóval még a szombati piacozás alkalmával szereztem be karajt és gondoltam miért ne készíthetném el rántott husiként. így a szép kis 6 szeletemet, amit köszönhetek a cuki hentesfiúnak, kiklopfoltam mindkét oldalt, picit besóztam. majd tojásba beforgattam a szeleteket és kukoriocalisztes - zabpelyhes alapba is megmártogattam, hogy legyen majd a husiknak bundája. 

szépen ráragadt a zabpehely, pedig nagyon féltem, hogy nem olyan lesz a panír, mint a szokásos bunda. miután megcsináltam ezt a szeánszot a micimackós tányéron, beletettem egyenként a husikat a forró olajba és aranybarnára sütöttem. 

nyilván nem úgy néznek ki a husikáim, mint a zsemlemorzsával panírozott delikvensek, de szerintem egyáltalán nem maradnak le a versenyben. ízre tökéletesek, kinézetre sem utolsók. éééés még egészségesek is:)

 

drága Anyum, nem kell már végre hallgatnod, hogy csak a rántott husi hiányzik az életemből :)

és kedves Fiúk, ti is megpróbálhatjátok, ha kicsit szeretnétek eltérni a hagyományostól ;)

 

zöldségleves másként...;)

tegnap akartam írni, de annyira sok programom volt, hogy nem jutottam géphez. azért ma mindenképpen igyekszem pótolni a hiányosságaimat. amit igazából nem hiányként foghatunk fel, de szeretek Veletek mindenféle újdonságot megosztani :)

kezdődött a napom a reggeli piaccal, ahol nagyon sok finom zöldséget és gyümölcsöt tudtam beszerezni szokásosan. igazából nagyon örültem annak, hogy kaptam pici sárgabarackokat, mert így majd tudok a héten vinni magammal, ha megyek suliba vagy dolgozni. és nemcsak 1-2 darabot. a diéta miatt ugye a cukrot is nagyon kell figyelnem. viszont ezek a barackok nem annyira édesek, így a gyümölcscukorszint nem lesz olyan durva, hogy nem ehetnék belőle többet egyszerre:) persze mértékkel, mielőtt elkapna a hév meg a dőzsölés :D

a másik nagy tegnapi vételem a karaj és a cukkini volt. azért írom őket egybe, mert a recept nélkülük nem jöhetett volna létre. szóval a sztori valahogy úgy kezdődött, hogy a héten már nagyon kívántam a brokkolit, de gondoltam majd veszek a piacon és csinálok brokkolikrémlevest. persze, ilyenkor már nincs szezonja és az ára sem a legvállalhatóbb. így az az ötletem támadt, hogy mi lenne, ha cukkinival váltanám ki. nos, igen magam sem tudtam, hogy létezik valamilyen cukkinikrémleves vagy valami hasonló, de próbacseresznye.

a karaj esetében pedig az történt, hogy a husikat is már a piacon szerzem be és az egyik pultnál szemtelenül kacsingatott felém az egyik. végülis, már régen ettem rántott husit, most miért ne?:) összebarátkozva a hentessel, levágta nekem a karajról a csontot és szépen fel is szeletelte a husikát és javasolta, hogy a csontot főzzem bele egy borsólevesbe. itt elkezdett forogni az agyam.

hazajöttem a piacról és eszembe jutott egy lehetséges variáció a sok zöldségből, csontól és miegymásból. nyári zöldséglevest készítettem, legalábbis így neveztem el az új csodát :D elővettem egy nagy fazekat, amibe tettem 2 nagy kanál zsírt és hagytam felolvadni, átmelegedni. mikor már sercegett tettem bele másfél fej hagymát szálasan és 3 kisebb gerezd fokhagymát. kicsit hagytam őket átüvegesedni. majd felöntöttem vízzel. kb. 3/4-nyire telítette el a víz a fazekat.

majd beledobtam a karajcsontot ebbe a hagymás vízbe. adtam hozzá egy kis sót, borsot. és hagytam, hogy a husi megpuhuljon. majd, amikor már villa kicsit belement a csontos husiba beleraktam az 5 közepes méretű, karikára vágott répát és hagytam, hogy bugyogjanak tovább.

amikor a répa már majdnem megpuhult, adtam hozzá 5 kisebb szem kockára vágott krumplit és 2 közepes, szintén kockázott cukkinit. és megvártam, hogy az utolsó zöldség transzport is megpuhuljon.

a végén még kicsi só, kicsi bors és kicsi fokhagyma granulátum és kész volt az ízek harmóniája a tökéletes levesben.

mikor megkóstoltam azt éreztem, hogy "ez igen!", a zöldségek szépen összhangba kerültek. semmiből sem adagoltam sokat vagy keveset és a csont belefőzése, nem volt buta dolog :) és végre nemcsak zöldség, karalábé meg répa van a levesben, mint a klasszikus magyarosban :) kicsit keleties érzetem volt :)

a kép nem sikerült valami túl jól, de az ízek mindent pótolnak ;)

zabitalos rizspelyhes mámor

most, hogy picit több időm lett, voltam dm-ben és találtam egy újabb ételalapanyagot, amiből finomságot tudtam készíteni. szóval csodajóóó rizspelyhet találtam :) kicsit gondolkoztam rajta, hogy megvegyem-e, de végül a kicsi lelkem csak azt súgta, hogy valamikor jól fog jönni és még 15%-os kuponom is volt. így ezen szempontokat figyelembe véve kifizettem a rizspelyhes zacskót és boldogan hoztam haza legújabb csoda dm-es szerzeményemet, melyet ma sikerült kipróbálnom. 

szóval a zabitalos rizspelyhek elkészítéséről lesz szó, de szigorúan röviden;) egy lábasba öntöttem zabitalt és hagytam felforrni. ez kb. olyan 4 dl volt. csakhogy tisztába legyetek a mértékekkel:D majd tettem ebből a csodarizspehelyből annyit, hogyha megkavartam fakanállal, akkor jó sűrű volt a zabitalos "masszám". hagytam, hogy bugyogjon a zabitalos rizspehely. ahogy nézegettem, kavargattam, észrevettem, hogy a rizspehely fokozatosan felszívta a zabitalt és megdagadt.

tálalásnál szórtam rá egy kis keserű kakaót, xilitet és egy kis kókuszreszeléket. elég finom lett ez a tejfehérje - és gluténmentes zabitalos rizspehely:)  habár kedveltem az almás köleskását is. viszont ez jobb, mert ezt én ízesíthetem be és persze elég sokáig tart a rizspehelycsomag is:)

szívecskés - kakaós gluténmentes keksz

a sztori ott kezdődött, hogy az ételallergiásokat ellátó boltokban sem találtam megfelelő kekszet, amit nassolni lehetne néha, ha éppen eszembe jut, hogy valamit rágcsálnék. az egyik csodakeksszel úgy jártam, hogy tejfehérjementes volt, plusz az élesztő- és cukormentesség is megvolt, de a szójaleticin viszont befigyelt. úgyhogy feladtam a kekszes nassolást. 

végül jó receptet akartunk kreálni Anyummal, illetve kifejleszteni, hogy nassolhassak már, ha éppen Pesten vagyok.

szóval ehhez a kekszhez kell 5 dkg gluténmentes liszt. ezt a bioboltokban tudjátok beszerezni. nem olcsó, de nem kell belőle sok. ezt egy nagy tálban összekeveritek 11 dkg rizsliszttel és adtok hozzá kb. 3 kávéskanálnyi burgonyakeményítőt. és tegyetek hozzá még fél kávéskanálnyi sütőport is. kicsit kavarjátok össze, hogy a sok fehér por egyesüljön. még egy csipet sót is adjatok hozzá, mert Anyum szerint az ilyen sütikbe simán lehet tenni.

(amúgy a burgonyakeményítő helyett kukoricakeményítőt is használhattok. én azért ezt vettem, mert ezt találtam a bioboltban.)

egy másik tálban pedig 8 dkg növényi margarint (ligát) keverjetek össze xilittel. őszintén szólva mi nem mértük, hogy mennyi, mert ugye ez alapból édesebb, de tegyetek bele minimum 5 teáskanállal, ha édes kekszet akartok, mert a kreálmányunk nem lett olyan édes, mint ahogyan gondoltuk, de amúgy sem vagyok nagyon édesszájú :D

ha ezt szépen habosra vertétek, akkor a lisztes tálba tegyétek bele és keverjétek el. utána jöhet bele 3 dkg keserű kakaó. megint egy kis kavarás. de már ilyenkor is csodás az illata.

utána ehhez a kis sötét dologhoz adjatok fél deciliter rizsitalt vagy zabitalt és 1 tojást. jöhet az összedolgozás. kézzel tudjátok összetapasztani, keverni a masszát. körülbelül úgy kell a végén kinéznie, mintha egy hatalmas lapított gombóc lenne és amikor megfogod egyben marad (vagyis homogén lesz ez a massza). 

ha a sötét gombóc ragad a kezedre, mert miért ne tenné, akkor tegyetek bele egy kicsit az egyik lisztből és nyugodtan gyúrjátok, alakítsátok. a végén össze fog állni, ne parázzatok, csak kicsit tapad az elején, ez természetes.

mikor összeállt a lapított gombóc, betesszük pihenni egy órára a hűtőbe. utána kinyújtjuk a megdermedt gombócot. a nyújtódeszkát megszórjuk rizsliszttel, rátesszük a tésztát. amúgy szerintem érdemes a nyújtófát is megszórni egy kis liszttel, hogy ne ragadjon, illetve a tészta tetejére is tenni, hogy ne érjen meglepetés. vékonyra nyújtjuk, de ne nagyon vékonyra, ha tehetjük:)

a nyújtás után bármilyen formával tudod szaggatni a tésztát, nekem szívecske akadt a kezembe:D szépen beleraktuk tepsibe, sütőpapírra a kis szívecskéket. 170 fokon, előmelegített sütőben kb. negyed óráig sütjük és elég kis gusztusos sötét formák kerekedtek ki:)

teszek rá cukormentes szilvalekvárt egy kis kókuszreszelékkel és dőzsölök, ha már megtehetem:)