közös projekt

szóval úgy alakult a kis főzési projektem nemrégiben, hogy végre megint közösen tudtam alkotni az egyik lakótársammal, akivel korábban is nagy gasztropartikat csaptunk :) azért ez a lelkesedés, mert ugye a diétám nagyon komplex és nem akartam sosem senkire sem rákényszeríteni a picit másabb nyamiságaimat. főleg nem az elkészítésüket.

nem mintha, nem lennének kedvesek és nem szállnának be... de most annyira jólesett, hogy abszolút véletlenül megint úgy alakult, hogy kreatívkodhattunk együtt. és olyanokat eszünk megint együtt, amit mindenki szeret és nem kell nagyon variálni rajta...kihagyás, hozzáadás stb. :)

most a borsós korszakomat élem, de meg ne kérdezzétek, hogy miért, mert semmi komoly indokom nincs rá. mellé természetesen megérkezett a gomba is. szóval, ha valaki meglát ezekkel a kezemben, rettegjen, mert alkotni fogok....:)

a recept is a borsós husi továbbfejlesztett változata párolt káposztával. de csakis a legfinomabb kiadásban. volt már olyan bejegyzésem, amelyben írtam az egyszerű borsós husiról. emlékeztetőképpen gyorsan leírom, hogy mindenki képben legyen :)

és megjegyezném, hogy ezt elég gyorsan el lehet készíteni. megunni nem lehet és laktató is. kezdő szakácsoknak bátran ajánlom, ha húsimádóknak főznének :)

vegyünk elő egy kis lábast. vágjunk egy fej hagymát szálasra és pirítsuk üvegesre olívaolajon. mikor már szépen megpuhult, adjunk hozzá kis borsot és fokhagymát. majd tegyük hozzá a husit. ebben az esetben pulykaapróhús volt a bűnös :) a lehel téren szépen kacsingatott rám. igazából gyrosnak szántam, de annyira szép volt, hogy gondoltam nemesebb célokra is megfelel majd:)

a husit szépen puhítsuk át ebben a fűszeres, hagymás közegben. forgassuk át az elején, majd, amikor már látjuk, hogy szépen kezd sülni, fedjük le, hogy puhulni tudjon. és pici vizet öntsetek mindig alá, mert elég hamar oda tudja kapni, ha nem figyelünk :D

közben egy másik lábasban szintén olívaolajon pirítsunk meg egy kis fej káposztát. ezt természetesen előtte szálasra vágtuk. nem kell mindig lilakáposztában gondolkozni. a "rendes káposzta" is tökéletesen megfelel a célnak. a puhulás itt kicsit időigényesebb, de pici vizet öntsük alá, amikor már látjuk, hogy a káposzta összeesett,nehogy odaégjen... kevés xilit hozzá és kömény, majd fedjük le és hagyjuk, hogy párolódjon. mindig kóstolgassuk, mert elég csalóka, hogy mikor lesz jó:)

amikor készen lett a husi és a káposzta, akkor egy tálba először a husit kiszedtem, majd megszórtam kápival. így nézett ki, de elég rendesen eltűnt pár percen belül :D

reload 2.0 :)

azt hiszem, kezd az időhiány eluralkodni az életemben, a mindennapokban. majd csak jobb lesz vagy éppen még alakul további idővesztésbe. ki tudja... de nem szeretnélek elhanyagolni Benneteket, sem a blogot, mert mostmár ez is nagyon fontos része a kicsi életemnek.

pedig amikor megfogalmazódott bennem ez az egész blogötlet, akkor csak annyi célja volt, hogyha esetleg valaki hasonló problémákkal küzd, mint én, akkor kapjon egy pozitív szemléletet...vagyis lássa a fényt az alagút végén. 

és erre az történt, hogy több, mint 2000 -ren megnéztétek a bejegyzéseket. visszajelzéseket posztoltok fb-on, írtok emilt vagy csak egy pár percre elkaptok a folyosón és megsimogatjátok a kis lelkemet. ilyenkor érzem azt, hogy abszolút hasznos, amibe belefogtam és nem is szeretném abbahagyni. nekem ez nemcsak kikapcsolódást nyújt, hogy főzhetek, süthetek, hanem egyben adhatok is valami olyat, amitől még pozitívabb lesz az összképe ennek a 9 hónapja megváltozott szituációnak :)

a legutolsó kontrollon is annyi sok pozitív dolgot mondott a doktor bácsim, hogy nem győztem pislogni. és amikor Tőletek is annyi szívmelengető visszacsatolást kapok, hogy egyszerűen nem tudok velük betelni. tényleg nagyon fantasztikus érzés.

de nem csöpögök tovább ígérem, mert még elpártoltok a gasztroblogtól...hanem inkább visszatérek az eredeti variációhoz , amiért kedvelitek ezt a virtuális lelki cukrot :)

ettetek már zöldséges kölest pulykamedallion husival?:) abszolút bizarr, hogy köles meg zöldség. tudom, sok fiú most keresztet vetett rám és el is földelt. de szerintem attól, hogy nem szokványos, még lehet finom és különleges. 

amúgy szerintem nyitottnak kellene lennünk az új ízekre és a lehetőségekre, mert ahogy most figyelem a "normál étkezési szokásokat", őszintén meg kell valljam, hogy mi magyarok nem vagyunk nyitottak sok esetben az újdonságokra. pedig egyáltalán nem biztos, hogy a más az rossz...

szóval a pulykamedallion úgy jött, hogy imádom a pulykahusit. a tehetném folyamatosan csak ezt enném, de ugye variálni kell a husi fajtákat is folyamatosan. legalábbis Anyum ezt mondta, így, amit Ő mond, az csak jó lehet. hiszen a konyhatündér tapasztalata egy nagyon fontos érv!:)

visszakanyarodva megvettem a pulykamedalliont a lehel téri piacon. nagyon szépek voltak, így vettem belőlük több, mint egy kilónyit. meg is feleztem, mert egyszerre nem akartam mindet megcsinálni. az egyik adag ment a fagyasztóba.

elővettem egy deszkát, átmostam a kis medallionokat. majd beforgattam őket fokhagymás - borsos kukoricalisztbe egyenként, majd beletettem olajba. szép, aranybarnára sütöttem őket.igazából vékonyra is készíthettem volna a husikat, de mivel nem szeretem papír vastagságban, hagytam, hogy duci pulyka legyen :)

közben olívaolajon megpároltam egy kisebb lábasban mexikói vegyes zöldséget. mindig öntök rá egy kicsit vizet, hogy oda ne égjen, mert ez a kolis rezsó néha vicces dolgokat tud csinálni. pici fokhagyma és só, hogy azért valami kis íze is legyen a sok zöldnek.  

ezek után szintén egy kisebb lábast vettem elő és pirítottam rajta kölest. mikor már kicsit átpirult, felöntöttem 2X mennyiségű vízzel és hagytam, hogy felszívja a vizet. erre mindig kell figyelni, hogy oda ne égjen, mert irtó gyorsan megissza a vizet és utána, ha kicsit ég, akkor sikálhatjuk a lábast... amit valljuk be nem sokan szeretünk:)

tálalás után, pedig mind megette :)